Minden év február 3-án Japán egy olyan hagyomány ritmusára él, amely egyszerre ősi és meglepő. Japánok milliói szórnak szójababot otthonaikban és az utcákon, miközben azt kiáltják: “Oni wa soto, fuku wa uchi”, ami szó szerint azt jelenti: “démonok kifelé, szerencse befelé”. Ez a Setsubun, a japán naptár egyik legnépszerűbb és legélénkebb hagyományos ünnepe. E látszólag egyszerű rituálé mögött a szimbolikus gazdagság mély ünnepe rejlik, amely évszázados sintoista és buddhista hagyományokban gyökerezik. Démonűzés, csendben elfogyasztott sushitekercsek, grillezett szardínia és magyalágak: a Setsubun egy külön világ, amelyet ebben a cikkben fedezhet fel velünk.
Setsubun, egy évszázados japán ünnep
Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent valójában a Setsubun a japán kultúrában, vissza kell térnünk a gyökerekhez, és meg kell értenünk azt a környezetet, amelyben ez az ünnep megszületett és az évszázadok során fejlődött.
A sintoizmus és a buddhizmus között született ünnep
A Setsubun (節分) szó japánul szó szerint “az évszakok elválasztását” jelenti. Eredetileg ez a kifejezés a hagyományos japán holdnaptár szerinti négy napot jelölte, amelyek az évszakok közötti átmenetet jelezték. Idővel a tavaszi Setsubun, amely a Risshun, azaz a “tavasz kezdete” előtt áll, felülkerekedett a másik háromon, és az az ünneppé vált, amelyet a japánok ma február 3-án tartanak.
A hagyományos japán kozmológiában az évszakok közötti átmeneti időszakok különösen sebezhető pillanatok, amikor az élők világa és a szellemek világa közötti egyensúly felborul. Ezek az átmeneti pillanatok kedveznek a rosszindulatú erők, a betegségek és a balszerencse behatolásának az emberek világába. A Setsubun tehát mindenekelőtt egy tisztító és védelmező rituálé, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése a holdnaptár szerinti új évbe való belépés előtt.
A Setsubun gyökerei egyszerre nyúlnak vissza a sintoizmusba, a rituális tisztálkodás és a természeti szellemekkel való kommunikáció hagyományával, valamint a buddhizmusba, a démonokkal és a túlvilág őrzőivel teli saját kozmológiájával. Ez a kettős vallási kötődés számos hagyományos japán ünnepre jellemző, ahol a két vallás már régóta megtanult együtt élni és kiegészíteni egymást, ahelyett, hogy szembeszállnának.
A Setsubun fejlődése az idők során
A Setsubunhoz hasonló ünnepség első dokumentált nyomai a Nara-korszakra, a VIII. századra nyúlnak vissza. Abban az időben a császári udvar egy Kínából importált, Tsuina nevű rituálét gyakorolt, amely abból állt, hogy fáklyákkal, dobokkal és a palota négy sarkába lőtt rituális nyilakkal űzték el a démonokat. Ez a kifinomult és költséges rituálé az arisztokrácia és a buddhista papság számára volt fenntartva, távol a ma ismert népi gyakorlatoktól.
A Muromachi-korszakban, a XIV. és XVI. század között jelent meg a mamemaki, a szójabab-szórás, mint a Setsubun központi rituáléja. Ez a gyakorlat, amely sokkal elérhetőbb és közösségibb volt, mint a korábbi arisztokratikus szertartások, gyorsan elterjedt a japán lakosság körében. Az Edo-korszakban a Setsubun teljesen demokratizálódott, és a japán éves naptár egyik legnépszerűbb ünnepévé vált, amelyet minden társadalmi osztály egyre nagyobb lelkesedéssel és kreativitással ünnepelt.
Ma a Setsubun nem munkaszüneti nap, de Japánban mindenhol ünneplik: családokban, templomokban, szentélyekben, iskolákban és még a munkahelyeken is. Részvételi és ünnepi jellege, valamint egyszerre komoly és játékos dimenziója teszi a japán szellem egyik legreprezentatívabb ünnepévé annak minden összetettségében.
A Setsubun kihagyhatatlan rituáléi
A Setsubun egy rituálékban gazdag ünnep, amelyek közül néhányat egész Japánban gyakorolnak, mások pedig bizonyos régiókra vagy templomokra jellemzőek. Íme a legfontosabb hagyományok, amelyeket érdemes ismerni.
Mamemaki, a démonűző babdobálás
A mamemaki (豆まき) a Setsubun központi és legemblematikusabb rituáléja. A szó a mame (szójabab) és a maki (dobni vagy szétszórni) szavakból áll. Az elv egyszerű: grillezett szójababot, az úgynevezett fukumame-t vagy “szerencsehozó babot” dobálnak a démonok felé, hogy elűzzék őket, majd a ház belsejébe, hogy bevonzák a szerencsét és a jólétet.
A babdobáló szerepét hagyományosan a családfő vagy az adott év állatövi jegyében született személy tölti be, akit férfiként toshiotoko-nak, nőként pedig toshionna-nak neveznek. A japán családokban gyakori, hogy egy családtag oni maszkot ölt, hogy eljátssza a démon szerepét, miközben a többiek babot dobálnak rá, miközben a rituális formulát kiabálják. Ezt a családi jelenetet, amely egyszerre ijesztő és szórakoztató, különösen kedvelik a gyerekek.
A mamemaki után a hagyomány szerint mindenki annyi babot eszik meg, ahány éves, néha még egyet hozzáadva, hogy biztosítsa az egészséget és a boldogságot az elkövetkező évre. Ezt a szerencsehozó babevési hagyományt toshimame-nek nevezik, és egész Japánban gyakorolják, bár az elfogyasztandó babok pontos száma régiónként kissé eltérhet.
A szójabab választása nem véletlen. Japánul a mame (豆) szó homofónja a “dolgozó” vagy “egészséges” szónak, ami erősíti a szerencsehozó dimenzióját. Ráadásul a grillezett bab, ellentétben a nyers babbal, nem tud kicsírázni, ami a japán szimbolikában megakadályozza, hogy az elűzött démonok “visszanőjenek” a házba.
Egyéb rituálék: Ehomaki, Iwashi és Hiiragi
A Setsubun nem merül ki a mamemakiban. Számos más rituálé egészíti ki ezt az ünnepet, és adja meg a teljes gazdagságát.
Az ehomaki kétségtelenül az a rituálé, amely az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbbé vált. Ez abból áll, hogy csendben elfogyasztanak egy egész sushitekercset, az úgynevezett futomaki-t, anélkül, hogy elvágnák, miközben a japán asztrológiai naptár szerint az adott évre kedvezőnek tartott égtáj felé néznek. Ez az irány, az eho, minden évben változik. A szabály szigorú: a tekercset egészben és csendben kell megenni, megállás nélkül, hogy ne törjön meg a szerencse. Az ehomaki beszélgetés közbeni elfogyasztása vagy a tekercs elvágása balszerencsét hozna az elkövetkező évre.
Az iwashi, vagyis a grillezett szardínia, a Setsubun másik hagyományos eleme, amely különösen elterjedt Kansai régióban. A grillezett szardínia fejét, amelynek erős szaga állítólag elűzi a démonokat, egy hiiragi ágra, egy szúrós levelű japán magyalra tűzik, és védelmező talizmánként helyezik el a ház bejáratánál. A szardínia visszataszító szaga és a magyal éles tüskéinek kombinációja kettős szimbolikus akadályt képez a rosszindulatú erőkkel szemben. Bár a kortárs Japánban kevésbé gyakorolják, mint a mamemakit, ez a hagyomány sok hagyományos háztartásban és az ország bizonyos régióiban továbbra is él.
A Setsubun ma Japánban
A kortárs Setsubun távolról sem egy merev vagy hanyatló hagyomány, hanem egy rendkívül élénk ünnep, amely tudja ötvözni az ősi hagyományok tiszteletét a modern életmódhoz való alkalmazkodással.
Régiótól függően eltérő ünneplés
Bár a mamemakit egész Japánban gyakorolják, a Setsubun jelentős regionális eltéréseket mutat, amelyek a japán kultúra gazdagságáról és sokszínűségéről tanúskodnak.
A Kansai régióban, amely Oszakát, Kiotót és Kóbét foglalja magában, a Setsubun különösen ünnepi és népszerű. Ebben a régióban született az ehomaki hagyománya, amely az 1990-es évektől kezdve terjedt el az egész országban, különösen a nagy szupermarketláncoknak köszönhetően, amelyek tömegesen forgalmazták ezeket a sushitekercseket. A Setsubun fesztiválok itt különösen élénkek, színes felvonulásokkal, utcai előadásokkal és szerencsehozó babosztással.
A Japán északi részén fekvő Tohoku régióban egyes közösségek szójabab helyett földimogyorót használnak a mamemakihoz, ami a régió hideg éghajlatával magyarázható, ahol a mogyorót könnyebb összeszedni a hóban a dobálás után. Más régiókban cukorkákat vagy apró süteményeket használnak a hagyományos bab helyett, különösen a gyerekek számára szervezett ünnepségeken.
Setsubun a templomokban és szentélyekben
A japán templomok és szentélyek a Setsubun ünneplésének középpontjában állnak, olyan méretű és hevületű nyilvános szertartásokat szervezve, amelyek minden évben tízezreket vonzanak.
A Naritasan Shinshoji, a Csiba prefektúrában található Narita városának buddhista temploma, az egyik leghíresebb helyszín a Setsubun szertartások számára. Minden évben hírességeket, színészeket, neves sportolókat és szumóbirkózókat hívnak meg, hogy vegyenek részt a mamemakiban a templom pódiumáról, babot és szerencsehozó borítékokat dobálva a több tízezres lelkes tömegnek. Ezek a szertartások, amelyeket a nemzeti televízió is közvetít, az év elejének egyik legnézettebb médiaeseménye Japánban.
A kiotói Yoshida Jinja az ország egyik legrégebbi és legünnepélyesebb Setsubun szertartását szervezi, több mint ötszáz éves rituálékkal. Az éjfélkor zajló fő szertartás fáklyás felvonulást és egy ritka drámai intenzitású, Oni-yarai nevű ördögűző rituálét is tartalmaz. Az étel- és kézműves standok, amelyek az ünnepség három napja alatt szegélyezik a szentély sétányait, olyan matsuri hangulatot teremtenek, amely Kansai egész régiójából vonzza a látogatókat.
Hogyan ünnepeljük a Setsubunt otthon?
A Setsubun nem csak a japánoké. Rituáléi mindenki számára elérhetőek, és könnyen megismételhetőek otthon, gyerekekkel vagy barátokkal, egy hiteles és ünnepi kulturális élményért.
Rituálék reprodukálása francia módra
A Setsubun otthoni megünneplése nem igényel kifinomult felszerelést vagy mély japán nyelvtudást. Néhány elem elegendő az ünnep lényegének újrateremtéséhez.
Kezdje azzal, hogy beszerez grillezett szójababot, amely megtalálható az ázsiai élelmiszerboltokban és egyre inkább a nagyáruházakban is. Készítsen egy oni maszkot az egyik résztvevőnek, amelyet egyszerűen papírból vagy pirosra/kékre festett kartonból is elkészíthet. Jelöljön ki egy babdobálót, és osszák el a szerepeket. Nyissa ki az ablakokat és az ajtókat, és dobálja a babot kifelé, miközben azt kiabálja: “Oni wa soto”, majd befelé, miközben azt kiabálja: “Fuku wa uchi”. Ezután egyék meg a szerencsehozó babokat az életkorukkal megegyező mennyiségben.
Hogy még teljesebb legyen az élmény, készítsen egy ehomaki-t: egy nagy sushitekercset hétféle hozzávalóval, utalva a hét japán szerencseistenre. Keresse meg az adott év kedvező irányát, álljon szembe vele, és egye meg a tekercset egészben, csendben. Ez egy egyszerre szórakoztató és meditatív élmény, tökéletes arra, hogy a barátokat vagy a gyerekeket konkrét és részvételi módon bevezesse a japán kultúrába.
A Setsubun gasztronómiája
A Setsubun konyhája egyszerű, de jelentéssel teli, minden étel saját szimbolikus jelentéssel bír.
A grillezett szójabab természetesen a Setsubun gasztronómiájának középpontjában áll. Az ünnep alatt minden japán szupermarketben megtalálható egyedi csomagolásban, gyakran kis karton oni maszkokkal kiegészítve. Enyhén grillezett és ropogós íze miatt rituális kontextuson kívül is kedvelt nassolnivaló.
Az ehomaki az ünnep legkidolgozottabb étele. Ennek a nagy sushitekercsnek hagyományosan hét különböző összetevőt kell tartalmaznia, utalva a Shichifukujin-ra, a hét japán szerencseistenségre. A hozzávalók régiónként és családonként változnak, de klasszikusan tartalmaz japán omlettet, shiitake gombát, kanpyo tököt, uborkát, garnélarákot, grillezett angolnát és mitsuba leveleket. A kortárs Japánban az ehomaki kreatív és gasztronómiai változatai számtalanok, a vegetáriánus verzióktól a legkifinomultabb tenger gyümölcsei változatokig.
A vörösbab-levest, amelyet oshiruko-nak vagy zenzai-nak hívnak, Japán bizonyos régióiban, különösen Kansai régióban szintén a Setsubunhoz társítják. Édes és megnyugtató, forrón tálalják, mint a tél végét és a közeledő tavaszt ünneplő módját.
Fedezze fel cikkünket is: A hagyományos minták jelentése a japán kultúrában
GYIK – Minden kérdés a Setsubunnal kapcsolatban
A Setsubun munkaszüneti nap Japánban?
Nem, a Setsubun nem hivatalos munkaszüneti nap Japánban. Ez egy hagyományos ünnep, amelyet február 3-án tartanak, de a japánok ezen a napon normálisan dolgoznak és iskolába járnak. Az ünnepségeket általában este, családi körben vagy a templomokban és szentélyekben szervezett szertartásokon tartják, amelyek a munkaidőn kívül mindenki számára elérhetőek.
Miért használnak szójababot a démonok elűzésére?
Több magyarázat is létezik a japán hagyományban. Az első nyelvészeti: japánul a mame jelentheti egyszerre a “babot” és a “dolgozót, egészségeset”, ami pozitív kívánságokat hordozó étellé teszi. A második gyakorlati: a grillezett, kemény és dobható bab hatékony lövedék a démonok ellen. A harmadik szimbolikus: a szója, a japán konyha alapélelmiszere, pozitív életerőt hordoz, amely állítólag különösen hatékony a rosszindulatú erőkkel szemben.
Mi a különbség a Setsubun és a japán újév között?
A Setsubun és a japán újév, az Oshōgatsu, két jól elkülönülő ünnep. A japán újévet a modern Gergely-naptár szerint január 1-jén ünneplik, és ez az év legfontosabb ünnepe Japánban. A február 3-án ünnepelt Setsubun a régi japán holdnaptár szerint az új év kezdetét jelezte. Bár mindkettőben közös a megújulás és a tisztulás dimenziója, rituáléik és hangulatuk nagyon eltérő.
Az ehomakit tényleg csendben és egészben kell megenni?
Igen, a hagyomány szerint. Az ehomaki csendben, megállás és elvágás nélküli elfogyasztása állítólag megőrzi a tekercsben lévő szerencse teljességét. A megállás, a beszéd vagy a tekercs elvágása szimbolikusan megtörné ezt a szerencsét. A gyakorlatban ezt a szabályt a családoktól függően többé-kevésbé szigorúan követik, de a rituálé szerves részét képezi, és hozzájárul a meditatív és kissé titokzatos jellegéhez.
Ünneplik-e a Setsubunt Japánon kívül?
A Setsubun főleg japán ünnep marad, de ünneplik a japán közösségekben szerte a világon, különösen az Egyesült Államokban, Európában és Ausztráliában. Franciaországban egyes japán éttermek és kulturális egyesületek szerveznek eseményeket a Setsubun köré, és a japán élelmiszerboltok grillezett szójababot és néha ehomakit is kínálnak ebben az időszakban. Ez egy olyan ünnep, amely a japán kultúra iránti növekvő érdeklődésnek köszönhetően fokozatosan egyre láthatóbbá válik Nyugaton.
